Őszintén magadhoz
Az őszinteség néha lehet bántó is, ha másokkal túlságosan is őszinték vagyunk. Ilyenkor mindig mérlegelni kell, hogy fontos-e közölni a véleményünket, vagy inkább tapintatosak vagyunk. A helyzettől függ, hogy melyik célravezetőbb.
Amikor azonban önmagadről van szó, nem tudod túlzásba vinni az őszinteséget.
Az önmagaddal szembeni őszinteség hiányának az első jele, hogy vannak olyan problémáid, amikkel hosszú ideje nem foglalkozol. Ha pl. évek óta megromlott a házasságod, Te kifejezetten rosszul érzed magad benne, de nem teszel semmit sem, hogy ezt megoldd, akkor hibát követsz el. Bár mondhatnánk, hogy ez nem az őszinteség hiánya, hiszen nem hazudunk magunknak, a kérdések elhallgatása ugyanilyen problémát jelent. Miért? Ha fel sem teszed magadnak azt a kérdést, hogy tehetsz-e valamit a változásért, akkor nem válaszolhatod azt, hogy "igen, tehetek".
Éppen ezért hasznos, ha válaszolsz magadnak a következő kérdésekre:
-Meg vagyok elégedve az életemmel?
-Elégedett vagyok az alakommal?
-Elégedett vagyok a viselkedésemmel?
-Jól érzem magam a párkapcsolatomban?
-Képes vagyok tenni valamit azért, hogy változzon a helyzetem?
-Hajlandó vagyok tenni valamit azért, hogy javuljon ez a helyzet?
-Mi az, ami eddig visszatartott?
-Ha nem teszek semmit, mi fog történni?
A kérdések nagyon hasznosak, hiszen beindítják a gondolatainkat, s olyan dolgok is az eszünkbe juthatnak, amik egyébként még sokáig nem tudatosulnának bennünk.
Természetesen a válaszok ugyanilyen fontosak. Ha egyedül élsz, és azt mondod magadnak, hogy ez így is jó Neked, akkor lehetséges, hogy félrevezeted saját magadat. Ha másnak mondod ezt, talán azért teszed, mert az olyan "égő", hogy nem tudok kiépíteni egy normális párkapcsolatot. Vagy csak egyszerűen elejét akarod venni további kérdéseknek.
Saját magad előtt azonban semmi sem égő vagy ciki vagy kellemetlen. Az őszinteség ebben az esetben megadhatja a kezdő lökést a változáshoz - pont úgy, mint egy ugródeszka.
Te felteszed a kérdéseket? És őszinte vagy önmagadhoz?
Posted
by Tibor Szűcs
