Te hányadik vagy?
Ha nem te vagy a párod első párja, a férjed első felesége, vagy nem te vagy a feleséged első férje, hogy viseled ezt a helyzetet? És közös gyerekeitek hogy élik meg, hogy vannak idősebb fél- vagy mostohatestvéreik?
Bert Hellinger szerint létezik egy sorrend a családban. http://mindennapinlp.hu/mindenki_a_helyere
Sokak számára rémisztő érzésnek tűnhet, hogy nem lehetnek elsők. Ám ezeken a tényeken utólag semmiképp nem lehet változtatni.
A sorrend azonban nem jelent rangsort. Inkább időbeli sorrendiséget. Ez pedig tagadhatatlan tény - ha úgy teszünk, mintha az előző házasság, és az abból származó gyerekek nem lennének, becsapjuk magunkat, és a gyerekeinket is.
Ráadásul a gyermek számára nagyon fájdalmas csalódás lehet, ha mégis kiderül az igazság. Ha viszont a fél- és/vagy mostohatestvérek tudnak egymásról, ez válik számukra természetessé. Ami pedig a szülők párkapcsolatát illeti, ha valaki nem tudja elviselni a második feleség, vagy második férj státuszt, az válasszon független társat, vagy, ha olyat nem talál, éljen egyedül - mindenkinek van választási lehetősége. Én is patchwork családban élek, duplán is, de soha nem éreztem úgy, hogy a jelenlegi kapcsolatomban második vagyok, ami a fontossági sorrendet illeti. Hiszen a jelenben - és a jövőben is! én vagyok a férjem számára a legfontosabb, és legszeretettebb lény a világon, éppúgy, mint számomra ő!
Csak ezután következhetnek a gyerekek - ami persze független attól, hogy mindent megadunk nekik, s legalább annyira szeretjük őket, mint egymást. Csak másképp. Ami a gyerekek sorrendjét illeti: kölcsönösen el kell fogadnunk, hogy a másik számára a saját előző házasságból származó gyermek(ek) időrendben az első(k), ők a nagyok, s ha vannak közös gyermek(ek), ők a kicsik.
Ettől még mindegyiket nagyon szeretjük - ez semmiben sem különbözik egy olyan családtól, ahol azonos szülőktől származik több kisebb-nagyobb gyermek.
Persze, ezt a sorrendet semmiképp nem szabad túlmisztifikálni - nem jelenti azt, hogy az idősebb gyermek több támogatást kapjon, mint a kisebb, hanem csak azt, hogy elismerjük a létét, és a családhoz tartozását.
A saját előző házastársunk pedig mint gyermekünk anyja vagy apja, ebben a minőségében számunkra is rokon, még ha távoli is.
Egyszerűbben fogalmazva: jobban járunk, ha elismerjük, hogy ők már korábban jelen voltak párunk életében, vagy a sajátunkban, s hogy fontos szerepet játszottak - a maguk idejében.
De ez már a múlté, s kár régmúlt eseményekre dühösen, frusztráltan, vagy szenvedve visszagondolni.
Élj inkább a jelenben!
Dinnyés Márta
NLP Mester
http://mindennapinlp.hu/ut_egymashoz_kommunikacios_trening
http://onlineparkapcsolatitrening.hu/elo_parkapcsolati_trening.htm
